Miskolc – Széles az alapítvány tevékenységi köre, nagy és nehéz feladatokat végeztek az utóbbi időben. Interjú: Dr. Várhelyi Krisztinával, az Éltető Lélek Alapítvány elnökével. – Ezt az alapítványt Kartal Ernő minorita szerzetes 25 évvel ezelőtt hozta létre – tudtuk meg dr. Várhelyi Krisztinától. – Talán a miskolciaknak nem kell bemutatni őt. Közismert személyisége volt a városnak mint kiemelkedő szerzetes, hiszen abban közre működött, hogy a szerzetesrendek ismét ­visszatérhettek, ahonnan elüldözték őket. Ennek ő az élharcosa volt. Jótékonysági célból alapította, hitte hogy segíteni tudnak az arra rászorulókon. Kultúra, oktatás, egészségügy, szociális ellátás, környezetvédelem, műemlék­védelem, ezek tartoznak az alapítvány köreibe. Majdnem minden tevékenységi kört gyakorolunk. Nagy és nehéz feladatokat végeztünk az utóbbi időben.

A rászorulóknak nyújtanak segítséget, de ők hogyan kerülnek az önök látókörébe?

Kapcsolatban vagyunk a gyermekjóléti szolgálattal, ők jeleznek nekünk, illetve a Minorita plébánia egy ingyen konyhát üzemeltet, ott nagyon sokan megfordulnak. 100 adag meleg étel készül naponta, ami el is fogy. A munkatársaink figyelnek ezekre az emberekre, meghallgatják őket. Itt is kiderül sokszor, hogy valakijük még segítségre szorul.

Miből tartja fenn magát az alapítvány? Vannak támogatóik?

Sajnos nem nagyon. Az egy százalékokat kérjük a hívektől akik a Minoritába járnak, és akad néhány elkötelezett ember. Az egy százalék egy kicsit kevesebb, mióta a NAV kitölti a bevallásokat, mert ha az ügyfél nem nyilatkozik előre, nem rendelkezik az egy százalékáról, akkor bizony nem kerül az alapítványokhoz.

Az alapítvány zenés irodalmi esteket is rendez. Miért tartják fontosnak a kultúra ezen formáját?

Nem csak mi rendezzük. Mi hozzájárulunk ugyanúgy anyagilag, mint a munkánkkal. Az Éltető Lélek Alapítványnál alakult meg az Éltető Lélek Irodalmi Kör, ami most már egy önálló civil szervezetté vált, önálló egyesület, de nagyjából 6 évig a mi alapítványunk keretében működött. Azt gondolom, nagyon fontos dolog, hogy egyházi körökben, egyházi költők, írók közreműködésével ilyen irodalmi műsorok léteznek. Az elején szinte csak magunknak csináltunk előadásokat, beszélgetéseket, aztán olyan sikere lett, hogy volt olyan év, hogy 32 bemutató volt, természetesen mindegyik külön műsor volt.

Hol tartották a próbákat?

Először a Minoritában, aztán a Jezsuitában, most a Mindszenti plébánián vagy egy külön termünkben. Az Éltető Lélek Irodalmi Körből kivált egy csapat, és ők lettek az Irodalmi barátok köre. Ők is havonta jelennek meg új előadásokkal, keresztény költők verseit dolgozzák fel.

Az alapítvány könyveket is kiad. Ez hogyan, és miért történik?

Most fejeztünk be egy tanulmánykötetet a Miskolci Egyetem, a Kárpátaljai Magyar Főiskola, a Tudományos Akadémia Szociológiai Bizottságával közösen. A kötet címe, „Történelmi egyházak társadalmi szerepvállalása – Történelmi egyházak, modern társadalom” – ez interjúkötet. Megkérdeztük az egyházi személyeket, felekezeti intézmények vezetőit, hogy mit tekint ma feladatának az egyház, milyen problémákkal szembesülnek? Ez egy 380 oldalas mű, mely várhatóan októberben jelenik meg.

Kelemen Didák boldoggá avatásának segítését tűzték ki most célul, mit kell erről tudni?

1683-ban született az erdélyi Baksafalván – ma Kézdialmás –, tanulmányait a kézdivásárhelyi minorita gimnáziumban végezte, tanárain keresztül ismerte meg a ferences lelkiséget, majd kérte felvételét a rendbe, ahol a Didák nevet kapta. Az eperjesi minorita főiskolán tanult, teológiából magiszteri fokozatot szerzett, 1704-ben örökfogadalommal kötelezte el magát a rendben, 1708-ban pappá szentelték. 1725-ben átutazott Miskolcon, ahol azt tapasztalta, hogy kihalóban a Ferencesi szerzetesség. Így ide kérte magát, hogy letelepíthesse a rendet. Miskolcon van emléktáblája, utcája, konferenciákat tartottunk róla. Diák konferenciát is szerveztünk, de a boldoggá avatás egy nagyon hosszú folyamat. A posztulátor – aki a boldoggá avatást jóváhagyja – már volt itt Miskolcon és nagyon tetszett neki, amit csinálunk, mi pedig reménykedünk abban, hogy Kelemen Didák boldoggá avatását megélhetjük.